IX. Országos NESTEA Strandvízilabda Bajnokság döntő - Játszom, ahogyan lélegzem |
Hírek - Felnőtt | |||||||||||
2008. augusztus 13. szerda, 01:00 | |||||||||||
Nyári kánikula, hűsítő medence, családias hangulat, pár jókedvű fiatal és egy labda. Így jellemezhetném a strandvízilabda döntőjét. Mivel a mérkőzések alakulásáról már korábban beszámoltam, így inkább a döntő légköréből csepegtetnék kicsit. Kora délelőtt kezdődtek a csoportmérkőzések. Néhány kíváncsi néző már a pálya „építésénél” és a rendezésnél is ott kószált. Ám mikor a hangulatfelelős bemondta a mérkőzések kezdését, egy kisebb tömeg gyűlt össze a lelátón és a medence mellett. A szép megmozdulásokat jutalmazták is a tapsukkal. Az összegyűlt gyerekek kedvence azonban a matracfújó verseny volt, ahol több ajándékot is nyerhettek. Hirtelen a szervezők sátra mellett is rengetegen sorakoztak, mind azt állítva, hogy ők fújnak a legjobban. A mérkőzések zajlottak a medencében, de a medence szélén is pörögtek az események. A kánikula elleni védekezés miatt elfogyasztott néhány pohár folyékony kenyér csak emelte a hangulatot és még jobban összehozta az egybegyűlteket. A délután nagy eseménye volt, hogy a válogatott tagja Szécsi Zoli is kilátogatott Sóstóra. Egyből többen is megostromolták egy-egy aláírásért, vagy egy fényképért. A meccsek jó hangulatban teltek, ritka pillanatok egyike, hogy nyolc fiatal úgy játszik, hogy közben mosolyog. Megvolt a veszélye annak, hogy a baráti mérkőzéseket sokszor nem veszik komolyan, ám itt erről szó sem volt. A felek komolyan vették, csak próbálták kerülni a durvaságot. Ennek köszönhetően igen szoros szett eredmények alakultak ki, sokszor csak a harmadik összecsapás döntött a továbbjutó kilétéről. A mérkőzések a döntőhöz közeledve egyre izgalmasabbak lettek, csak az idő és a közönség fogyott vészesen, és az is félő volt, hogy a strand is bezárhat, még mielőtt kiderülne a nyertes csapat kiléte. Így a végére a szervezők, a családtagok, a fanatikusok és a már kieső játékosok szurkoltak a döntőbe jutott srácoknak. Egy nap a sport jegyében, nekem erről szólt a döntő. Olyannyira megtetszett az atmoszféra, hogy én jövőre is ott leszek. Jó buli volt, és becsöppentem egy olyan társaságba, ami egy nagy családot alkot, ám a családtagok az ország különböző pontjain élnek. Egy jó tanács: fürdőruhát senki se hagyjon otthon és jövőre találkozunk! Tóth Ivett Ezt a cikket eddig 10245 alkalommal olvasták.
Only registered users can write comments!
Powered by !JoomlaComment 3.26
3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."
|